Hétfőn, meló előtt 22 órán keresztül ébren voltam. Tudjátok, akkor volt a XLIX. Super Bowl, amit egy nagyon jó meccsen, egy nagyon szoros és izgalmas végjátékban kedvenc csapatom, a New England Patriots nyert.
Muszáj volt ébren maradnom, mert látni akartam.
Azt hiszem, az iménti mondatommal, és azon belül is a két kiemelt szóval megalapoztam azt, amiről ma írni fogok.

Szerintem a függőség elég bajos téma. Nem azért, mert nem lehet róla 1540232 oldalt írni csak bevezetésnek, hanem azért, mert a vélemény és a tények leírásából könnyen átcsaphat hegyi beszéddé, amit szerintem egyikőtök sem olvasna szívesen.

Sziasztok, R vagyok! Gitár, szex és rock n' roll függő. Emellett még kávézom és dohányzom is. - Az első lépés a gyógyuláshoz vezető úton az, ha bevallod, hogy függő vagy. Állítólag. Én bevallottam mindezt, bárki láthatja. De hogy le akarok-e szokni? Jelenleg nem. Egyikről sem, pedig a legutolsóról le kellene. Itt is megvan a megfelelő szó: kellene.
A függőséget embere válogatja. Van olyan ember, aki dohányzik, de hetente, havonta 1-1 szálat szív el naponta, de van olyan is - a többség - aki napi egy doboz cigit is elszív. Hogy abban mi van, ne menjünk bele.

Azt mondják, és az a közhit, hogy a legpusztítóbb, legkárosabb a drogfüggőség. Soha nem próbáltam, még egy slukkot nem szívtam fűből sem, egy szem por nem került az orromba, soha, semmi. Ha rajtam múlik nem is történik meg ezután sem. De amondó vagyok, hogy a legdestruktívabb függőség az emberekhez való kötődés.

Tudom, hülyén hangzik elsőre, de rágjuk át egy kicsit jobban, hogy érezzük a zamatát is. Olyan lesz ez, mint a pacal. Ha valaki ránéz, mindig megkérdezi: "Hogy tudod ezt megenni?" Én pedig csak annyit mondok, hogy amíg nem kóstolja, nem érti. Nos, ez a kis rágcsálás is ilyen lesz.

Ember az emberhez nagyon tud kötődni. Főként ellentétes neműek, bár mint tudjuk, vannak kivételek, nem is kevesen, de ha nekik az jó, Isten áldja őket. Na mindegy, erről majd máskor... Szóval adva van egy fiú és egy lány. Egyikük beleszeret a másikba, és úgy érzi, hogy nélküle nem élet az élet. Itt kezdődnek a problémák.

Jöjjön egy kis példamese.
( A lányt hívjuk Szamócának - anyakönyezhető név - a fiút pedig Oguznak - szintén bejegyezhető - )

Oguzka meglátja Szamócát, és elhívja randira, de a mi kis gyümölcsünk fiatal, 16 éves, és nemet mond, mert kéreti magát. A szintén 16 éves fura nevű fiúnk nem érti miért csinálja, és szinte a megszállottjává válik. Róla álmodik, folyamatosan rá gondol, és majd belehal, ha nem beszélnek az arckönyvön. Telnek a hetek, de a kis "Fragaria vesca" folyamatosan elutasítja, pedig ő is érez Oguz iránt valamit. Hogy mi következik ebből? Ha szerencséjük van szerelem, család, kutya, két gyerek és szép nyugdíjas évek. Ha nincs szerencséjük, - ami azért valljuk be, gyakoribb - akkor hónapokon, akár éveken keresztül tartó huzavona. Voltam ilyen helyzetben, senkinek nem kívánom. Hogy miért?
Egyszerű: tönkretett. Nem a személy, hanem a helyzet, amibe kergettem magam. Mert ebbe az ember csak saját maga által juthat.
Ott tartottunk ugye, hogy jön a bonyodalom. Mindketten érzik, hogy kell nekik a másik, mégsem lesz belőle semmi. Hogy félnek-e, vagy csak makacsok? Bármelyik lehet. Aki pedig lép kettőjük közül - Ogika - az vissza van utasítva. Egymás függőivé váltak, nem akarják elengedni egymást, mégsem lesz belőle semmi. Ha pedig lesz, megmarad a függőség, és a napi adag, csak az változik, hogy már elérhető a kívánt dózis.

Ez egy elég sarkított példa, de mindenki azt lát bele, és olyan helyzetet, amilyent akar. Leépíti az embert, ha egy másik személy után epedezik. Függő lesz, és nem tud leállni.

Fontos, hogy mielőtt belekezdünk valamibe, mérjük fel, hogy mennyire lesz hatással ránk és a környezetünkben lévő emberekre. Tudom, a "dohányzás károsítja az ön és környezetében blablabla...", de ki mondja, és ki írja, és kit érdekel, hogy az emberi kapcsolatok is függőségek? Ki lép fel ellene? Senki! És nem is kell. Hagyni kell úgy, ahogy van. Egyedül saját magunk tehetünk azért, hogy ne őrüljünk bele, ne szálljunk el, ne függjünk egy embertől se! Se jótól, se rossztól és akkor a függőség sem jön.

Ui.: Tudom, hogy az első bejegyzésben azt írtam, hogy ez a blog naponta frissül majd, de úgy alakult, hogy minden szerdán lesz új bejegyzés. Üdv, R

Ma reggel 03:40-kor keltem, megittam a kávém, létrehoztam ezt a blogot, megírtam az üdvözletet. Elmentem dolgozni, lehúztam 8 órát, hazajöttem, ettem és kávéztam, majd fát vágtam és gitároztam. Ezek után írom ezt a bejegyzést.

Tudom, hogy annyira nem érdekesek ezek a dolgok, de pont ez az, amiről most írni fogok. Na persze nem a mai napomat részletezem, és nem írom le, hogy milyen "technikával" daraboltam karos ágvágóval a fát, sem azt, hogy milyen szar letört hangolókulccsal ( és ezáltal behangolhatatlan G húrral ) játszani egy Velvet Revolver vagy egy Rómeó Vérzik dalt, hanem azt, hogy szinte minden napom így telik.

Az egész élet egy hatalmas körforgás. Ott kezdődik ugyebár, hogy a Föld kering a Nap körül, és forog a saját tengelye körül is, ez mindennek az alapja. Ezért változnak az év- és napszakok, és ezért telnek a hetek, hónapok, évek, stb...
Körforgásra épül a buddhizmus is, ahol a lélekvándorlás az egyik legfontosabb tanítás. Ha elhunysz, igazából csak a tested hal meg, a lelked "tovább vándorol", és új testben - attól függ, ki milyen életet élt - "születik újjá" - tartja a vallás. Életről életre "vándorlunk" a végtelenbe.

Jön a folytatás. - A születést és a gyerekkort nem részletezem -
Amikor az ember munkát kap egy cégnél, szervezetnél, bárhol, elkezdődik a monotonság. Reggel felkelsz, elmész dolgozni, hazamész, - jobb esetben - pihensz, alszol, majd másnap felkelsz, elmész dolgozni, hazamész... Az iskolát azért nem sorolom ide, mert minden évben új osztály, új kihívások, új tananyag, évről-évre más és más.
Nos, az én életem is ilyenné vált, mióta dolgozom. Délelőttös műszakban korán felkelek, szellemileg elfáradok a mukában, hazajövök, pihenek, majd ismét ugyan ez. Persze a pihenés nem elég pihentető, az alvás nem elég, a napok pedig telnek. Délutánosban későn érek haza, az alvás megint kevés, és hiába kelek fel 08:00-09:00 között, 1 órakor indulás, és örülök, ha éjfélkor már alszok. Ne értsetek félre, nem panaszkodom, ezek tények.

Sok ember szenved depresszióban azért, mert monoton az életük, és nem tudnak kitörni az átlagos, szürke hétköznapokból. Én nem leszek ilyen, nem fogok magamba fordulni, mert próbálom minél változatossabbá tenni a napjaim, de néha nem sikerül. Egy héten kb. 4 olyan nap is van, ami egysíkú, monoton, semmi meglepetés nincs bennük.
Beletörődni nem szabad, tenni kell azért, hogy minden napunk más és más legyen, mert amíg a Föld forog, a napok telnek, az idő múlik és mi egyre csak közeledünk a véghez, maradandó dolgokat, emlékezetes pillanatokat kell alkotnunk, hiszen - én mindig arra gondolok - ha már nagyszülők leszünk, tudjunk mit mesélni az unokáknak, ne csak azt, hogy napról-napra ugyan azt csináltuk, és így éltük le az életünk. A mese inkább szóljon arról, hogyan is tettük színessé múltunkat, mert nem csak a mindennapok fogaskerekében őrlődtünk körbe-körbe.