Ma reggel 03:40-kor keltem, megittam a kávém, létrehoztam ezt a blogot, megírtam az üdvözletet. Elmentem dolgozni, lehúztam 8 órát, hazajöttem, ettem és kávéztam, majd fát vágtam és gitároztam. Ezek után írom ezt a bejegyzést.

Tudom, hogy annyira nem érdekesek ezek a dolgok, de pont ez az, amiről most írni fogok. Na persze nem a mai napomat részletezem, és nem írom le, hogy milyen "technikával" daraboltam karos ágvágóval a fát, sem azt, hogy milyen szar letört hangolókulccsal ( és ezáltal behangolhatatlan G húrral ) játszani egy Velvet Revolver vagy egy Rómeó Vérzik dalt, hanem azt, hogy szinte minden napom így telik.

Az egész élet egy hatalmas körforgás. Ott kezdődik ugyebár, hogy a Föld kering a Nap körül, és forog a saját tengelye körül is, ez mindennek az alapja. Ezért változnak az év- és napszakok, és ezért telnek a hetek, hónapok, évek, stb...
Körforgásra épül a buddhizmus is, ahol a lélekvándorlás az egyik legfontosabb tanítás. Ha elhunysz, igazából csak a tested hal meg, a lelked "tovább vándorol", és új testben - attól függ, ki milyen életet élt - "születik újjá" - tartja a vallás. Életről életre "vándorlunk" a végtelenbe.

Jön a folytatás. - A születést és a gyerekkort nem részletezem -
Amikor az ember munkát kap egy cégnél, szervezetnél, bárhol, elkezdődik a monotonság. Reggel felkelsz, elmész dolgozni, hazamész, - jobb esetben - pihensz, alszol, majd másnap felkelsz, elmész dolgozni, hazamész... Az iskolát azért nem sorolom ide, mert minden évben új osztály, új kihívások, új tananyag, évről-évre más és más.
Nos, az én életem is ilyenné vált, mióta dolgozom. Délelőttös műszakban korán felkelek, szellemileg elfáradok a mukában, hazajövök, pihenek, majd ismét ugyan ez. Persze a pihenés nem elég pihentető, az alvás nem elég, a napok pedig telnek. Délutánosban későn érek haza, az alvás megint kevés, és hiába kelek fel 08:00-09:00 között, 1 órakor indulás, és örülök, ha éjfélkor már alszok. Ne értsetek félre, nem panaszkodom, ezek tények.

Sok ember szenved depresszióban azért, mert monoton az életük, és nem tudnak kitörni az átlagos, szürke hétköznapokból. Én nem leszek ilyen, nem fogok magamba fordulni, mert próbálom minél változatossabbá tenni a napjaim, de néha nem sikerül. Egy héten kb. 4 olyan nap is van, ami egysíkú, monoton, semmi meglepetés nincs bennük.
Beletörődni nem szabad, tenni kell azért, hogy minden napunk más és más legyen, mert amíg a Föld forog, a napok telnek, az idő múlik és mi egyre csak közeledünk a véghez, maradandó dolgokat, emlékezetes pillanatokat kell alkotnunk, hiszen - én mindig arra gondolok - ha már nagyszülők leszünk, tudjunk mit mesélni az unokáknak, ne csak azt, hogy napról-napra ugyan azt csináltuk, és így éltük le az életünk. A mese inkább szóljon arról, hogyan is tettük színessé múltunkat, mert nem csak a mindennapok fogaskerekében őrlődtünk körbe-körbe.